Az utolso farkas

Az utolso farkasAz egykori filozofusnak egy berlini kocsma magyar pultosa a hallgatosaga. A csapos hallgat, a torzsvendeg beszel, tobbszor is szoba hozvan, hogy "a nyelv... mar nem alkalmas ra, hogy rogzithetetlen tartalmaknak formaul szolgaljon, nem szolgal tobbe, mert korbeert, bejart minden elkepzelheto tartomanyt, es elert oda, ahonnan indult, de vegtelenul romlott alakban ert oda vissza", am ez nem akadalyozza meg abban, hogy kaprazatos reszletekbol osszeallo oriasmonologjaban ne meselje el ujra es ujra, kicsit mindig maskepp es megis ugyanugy, hogy miert utazott el a spanyolorszagi Extremadura tartomanyaba, es miert kezdte kutatni az utolso farkas tortenetet, s mikent dobbent ra arra, hogy nem ervenyes az egyes szam, mert csak utolso farkasok es tortenetek vannak.Krasznahorkai Laszlo katartikus elbeszelesenek egyetlen mondata paratlan muveszi erzekenyseggel mutat ra a civilizacio es a kornyezet katasztrofalis osszefuggeseire, a termeszet fensegere es a gondolkodas tragikumara; az eredetileg 2009-ben irt, egyszerre ironikus es melankolikus szoveg igy lesz napjainkban meg aktualisabb es meg fontosabb.